Madárdal

Nappalt lopva lépeget felénk karácsony,
apránként elnyom tohonya fekete kabátom.
Eleresztem lassan régtől való testem,
másikba mászok, mit sokáig kerestem.

Kerecsen rebben a fekete éjben,
ég kapuján reppen, csillagfényben.
Hadak útján halad, sarkcsillagon körbeszalad,
két madárral csaknem összecsap.

Szépen szállva ragyog át rajtuk,
Kézre veszi közös öregapjuk.
Tarsolyán át a fénymagot madár csőrébe adja,
már száll is, suhan felénk… a Jézuska.

Álmos éjjelen fehér kabátban érkezik,
megváltó a szívmelegben ébredezik!
Most barátom, fehér kabátom felveszem,
az ünnepre családom számba veszem.

Nem leszünk egyedül, nem ám!
A szentekkel egy tányérból eszünk,
Itt vannak szeretteink mind, a koronán!
Immár az új emberre kérnek áldást…

Igen, mi leszünk azok, majd meglásd!

2014.december 09.