Szédült fejem fényre emelem, kerek égen tükröm meglelem.
Aranykeretbe olvadó tükörmáz, megmerítem fényében arcom, tisztul már.... a
kép(s)zelet, s lassan ráébredek, Ő van csak fenn és lenn, Ő, aki egy és
oszthatatlanul kerek… egyek vagyunk lenn és fenn is, mindenek felett.
2014.november 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése