Fordulat

Hopp, megfordult az újvilág képlet, el sem kezdtük és máris kész lett. Mint az éjszaka, úgy ereszkedett ránk fentről, de ezt fehérből szőtték, s aranyfényű lenből. Langyos moslék kavarog a vödörben, felszisszenünk, ha véletlen a földre löttyen, s nyelünk egy nagyot, ennyivel is kevesebb jutott. De jön az öblítő víz, felmossa az özvegy a követ, s arcképe ha lenn megcsillan, döbbenten látja, maga is szűz lett. Itt tartunk már, megszülte ki-ki a maga fiát, s most egyik követ repeszt… a másik követi, ha majd megérti ezt. Megfordította ég a dalát, mi volt, az maradt odaát… árad a kegyelem, elég egy szívből szakadó köszönöm, s bárki megmerítheti poharát. Nem lesz, van… ne várd tovább!