Maga alá húzza Bak a lábát, szarva nyomán járja útját. Egészen sötétbe réved, itt éri mancsa a fénynek. Túlfelől fordult le érte Nap párduca, sötétbe veszni a világot ne hagyja… fejét fordítva vezeti vissza a kerek útra. Nem ölni jött, nem vadászni, térítés ez, nem akármi! Fényt hozott a téli éjbe, de van az ő tükörképe! Önkéntes áldozata nyári napnak, megmutatja ősi útját a Baknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése