Ott megyek, hol madár se jár, utamon emberi szem nem lát. Virágpor száll vállamra, szirmokon átbújva fekszem ágyamba, s elindulok minden este a nagy útra, észrevétlen jutok a világon túlra, vissza az ős Egy-be... fonódj hát körém gyönge este!
Szeretni megyek és szeretni jövök, termésem beérik majd, ha megnövök.
Debrecen, 2016. január 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése